Posca a közszolga

Obama figyelmeztette a legfelsőbb bíróságot, hogy nem a nép által választott  testületként ne bírálja felül a nép által választott kormányzat által bevezetett egészségügyi magánbiztosítást. Ha csak ennyinél maradunk és Magyarországra helyezzük a megnevezett – és nem több ! –  történéseket, akkor ez a demokrácia által elkövetett fideszista-obamista skandalum. Az ATV véleményvezére, a 700-as klub karizmatikus Pat Robertsona így is tálalja.

Mégis, van különbség? Van hát. Amerikában a nép 30%-a nélkülözött eddig minden egészségbiztosítást, Magyarországon eddig 100%-nak volt ilyen. A kötelező magánbiztosító rendszer Amerikában ezt kívánta növelni,. Magyarországon csökkenteni, hogy itt is elérjük Amerika áldott szintjét.

Nem, de ezt eddig sokan nem tudták, főleg az SZDSZ-ben nem. Most Magyar Bálint volt az ATV vendége, és állítása szerint a liberálisok dogmatikusok voltak olyan értelemben, hogy azt hitték, elég a szabadságot biztosítani elvi alapon, a többit pedig a piac automatikusan megoldja. Igen, ilyesmit 10 éve felvetni a SZDSZ-ben eretnek dolog volt, a sablonválaszok özönét lehetett rá kapni. Etatista, populista, miért nem mész a Fideszbe. Vitának sem volt helye.

De most sem elég még a meglátás, mert azt még nem hallottam, hogy azt is belátták volna, hogy a piac – értsd szabad piac – nem egyenlő a magántulajdonnal. A szabad piacon ugyanis olyan sok mind az eladó, mind a vevő, és egynek olyan kicsi a súlya, hogy egynek a viselkedése nem tudja érdemben befolyásolni az egész rendszer működését. Egyébként pedig vevői vagy eladói kartellek vagy monopóliumok jönnek létre. A magánmonopólium pedig rosszabb, mint az állami monopólium. Az állami monopólium legfőbb vezetőjét ugyanis mi választjuk, a magánmomopóliumét pedig nem. Az állam vezetői a haverok közül ugyan választhatják, de az már nem demokrácia, még közvetett sem.

A szociálliberális állam gazdaságpolitikája kezdte aláásni a demokráciát. Az államnak természetesen ott nincs helye, ahol a szabad piac működhet. Az autópályák PPP-je nem az. Ott nem lehetséges eladói szabad piac. Ha Szegedre akarnék menni, nem választhatnék sok odavezető autópálya közül, csak az M5-ösön mehetnék. Kenyeret viszont nagyon sok helyen vehetek, magam is süthetek. Ez utóbbi eladói szabad piac, ebbe nem szabad az államnak beleszólnia. Ha valahol, valaminek a közelében parkolni akarok, akkor nem választhatom egy másik város parkolótársaságát, csak azt, ahol parkolni akarok, ezért ott sincs eladói szabad piac. A parkolótársaságnak önkormányzati tulajdonban kell lennie.

A vevői monopólium már kisebb gond. Ha a vevő magáncég, akkor semmi gond, semmi közünk hozzá, én nem vagyok sem vevő, sem eladó. Ha az állam a vevő, ott a probléma a korrupció lehet. Például az autópályaépítés vevői monopólium, szerintem szükségszerűen. Itt ügyelni kell a korrupcióra. Vevői monopólium volt a magyar PPP esetén is, hiszen az állam vállalta a kockázatot, ő vállalta a garanciát a magánépítők által felvett kölcsönökre. Így könnyű, de akkor mi értelme volt? Csak az állami pénzfejőgépre tud gondolni az ember. A megkötött szerződések nem voltak publikusak, ami közpénzek esetén nonszensz.

Javítom magyam, a vevői monopólium is gond, a mezőgazdasági termelők tipikus gondja a polcpénzzel, egyebekkel, ami lejtőssé teszi a pályát a konkurrenciájuknak.

nol.hu/kulfold/kirugjak_sziriat_az_arab_ligabol

Régen a szíriaihoz hasonló helyzetben az Egyesült Államok vagy bevezetett volna valamit az ellenséges arab országgal szemben, vagy hallgatott volna a baráti esetén. Az Arab Liga pedig tiltakozott volna beavatkozás esetén és hallgatott volna hallgatás esetén.

Most az Egyesült Államok nagyon visszafogott az ellenséges állammal szemben, az Arab Liga viszont magától lép. Lassan változik az arab világ a jó irányba. A tavaszi események is azt mutatják, hogy vannak végre változások belülről és alulról is.

Vannak a demokrácia önfelkent zászlóvivői között is sokan, akik nem értik, hogy maradandó változás csak alulról érhető el, nem valami élcsapat által. Vannak olyanok is, akik egyik élcsapatból a másikba estek. Szerencsére talán egyre kevesebben vannak. Soha ne adjuk fel a belátás reményét.

Bánó András vendégeként az imént az ATV-n "A tét"-ben többek között Giró-Szász András és Lengyel László vitatkozott többek között a magánnyugdíjpénztárak megszűnése miatt az állam kezébe kerülő kötvények sorsáról. Giró-Szász András szerintem jól elmondta, hogy emiatt nagy mértékben csökken az államadósság, de Lengyel Lászlón csodálkozom - ő közgazdász -, aki arról beszélt, hogy de ennyi államkötvényt nem lehet egyszerre a piacra dobni.

Nem is kell ennyi kötvényt a piacra dobni. Nincs ilyen kényszer, akkor lenne, ha törleszteni kellene ezeket a kötvényeket. A magyar kötvényeket el kell tenni az államtrezorba. Amikor lejárnak, vagy ha kell közben kamatot fizetni, akkor az állam kiveszi a szükséges összeget az államkincstárból, majd aznap oda vissza is teszi, hiszen az ő tulajdonában vannak. Az egyik zsebéből nem is másikba, hanem az egyikbe kell tennie a pénzt. A napi nettó összesítőben meg sem jelenik semmilyen változás.

A nem magyar kötvényeknél pedig a törlesztést mi kapjuk, lehetőleg ki kell várni a lejáratot, a 3-4 évnél hosszabb lejáratúakat esetleg lehet értékesíteni apránként, ha kell a zsozsó. A részvényeket is hosszú távon kell értékesíteni. Refinanszírozási kényszer egyik esetben sincs.

Kálmán Olga egyik vendége az imént az ATV-n Kórózs Lajos MSZP-s képviselő volt. Kórózs azzal próbálta védeni a magánnyugdíjrendszert, hogy 2012-ben már 180 ezren mennek nyugdíjba és ez megterheli az állami nyugdíjkasszát.

Mert ha nem szűnne meg a magánnyugdíjrendszer - az önkéntes, a valódi magánnyugdíj akkor is megmarad - akkor nem terhelné meg? Dehogynem, két okból is. Az egyik, hogy ennek a 180 ezernek a többsége nyilván nem is volt magánnyugdíjas. A másik pedig egy egyszerű matematika. A magánnyugdíjrendszerrel párhuzamos állami nyugdíj hosszú távon is 3/4 járulékból akar kifizetni 3/4 állami nyugdíjat, ami éppen annyira fenntarthatatlan, mint amennyire az 1 (teljes) járulékból kifizetendő teljes állami nyugdíj. Ha az egyik hiányt termel, a  másik is, ha az egyik nem, a másik sem. Alapszintű számtani képességek kellenek ennek meglátásához.

Valamit mindenképpen csinálni kell az állami nyugdíjpillérrel, valami olyat, amit eddig senki sem lépett meg. Ilyen rendszer lenne a svéd rendszer vagy svéd indexálás, amit az MSZP nemhogy nem akar meglépni, hanem ezzel vádolta a Fideszt, amely részről Varga Mihály ezt tagadta a választási kampányban. Senkinek sincs bátorsága végiggondolni a jövőt most nyilvánosan.

Az MSZP megoldása egyébként egyszerű, az ország eladósítása, a hiány halmozása. Jól látszik ez abból, hogyan nőtt az elmúlt 8 évben a GDP arányos államadósság:

www.google.com/publicdata

A Fidesz meg talán úgy van szokás szerint, hogy akkor kell átmenni a hídon, amikor odaérünk. A svéd rendszer a nyugdíjak bevételarányos általános csökkentése, egyszerű, bármikor bevezethető, azonnali egyensúlyt teremt, valóban nem kell előre riogatni vele, de 1-2 évtizeden belül sejthetően ez lesz. Addig pedig úgy dobálják majd a problémát egymásnak a kormányok, mint a forró krumplit. Pedig talán lehetne erről apránként előkészíteni egy közös tudáson alapuló közmegegyezést. A Fidesz persze bízik a gazdaság megugrásában, hát meglátjuk.

A magyar közéletben sok az álszentség a fizetések ügyében. Főleg a mások fizetése esetén, ami természetesen túl sok. A korrupciót sem szeretik az emberek, már ha a mások zsebe dagad tőle.

Jól ismerjük az orvosi hálapénz ügyét, ahol nemcsak egyes orvosok presszionálják a hálapénzt, hanem egyes betegek is szinte üldözik vele azt az orvost is, aki pedig nem is akarja azt elfogadni. Az egész társadalmat átszövi az ügyeskedés szelleme, amikor pitiáner módon próbálnak egyesek, elég sokan egyedi előnyt kicsikarni maguknak mások rovására, miközben felháborodnak, ha más is ezt teszi. A pragmatikus, ésszerű megoldásnak nyilván része kell legyen az orvosok és ápolók fizetésének emelése, mindenkié, mert a hálapénz egyáltalán nem igazságosan oszlik meg az orvosok között. Egy másik, az előző kormány által bevezetett lépés, a vizitdíj és kórházi napidíj rendszere is jó lépés volt az előző kormánytól, mert ha egyszer már fizet valaki tételszerűen, akkor nehezebben ad még hálapénzt is. Ahogy a gyógyszerekért sem fizetünk hálapénzt.

Húsz éve nem tudjuk - mi, a társadalom - megoldani a pártfinanszírozás kérdését. A pártok nyilvánvalóan alulfinanszírozottak, kampányra a bevételük többszörösét költik. Nemcsak nálunk, hanem nagyon sok más országban is. A pártok persze megszerzik illegálisan a szükséges pénzt, a saját fizetésüket is kiegészítik a politikusok, s közben nem marad idejük a köz érdekében tevékenykedni. Teljesen ellentmondásos helyzet, hogy egy állami vagy önkormányzati cég vezetői akár a tízszeresét is keressék az őket felügyelő politikus fizetésének. Nyilvánvaló a korrupciókényszer. És a politikusok nagyon ügyesek, természetesen az állami és önkormányzati cégek felügyelő bizottságaiban kárpótolják magukat. Ezért kell annyi nyugdíjpénztár - nemcsak önkéntes, hanem önkéntelen is -, ezért van az állandó privatizációs kényszer, mert a közintézeti vécésnéni rt. felügyelő bizottsága is jobban fizet, mint egy politikusi fizetés. Az egykulcsos adó valamit ezen a problémán is javít, de nyilvánvalóan emelni kell a politikusok fizetését, a számuk csökkentése mellett. Mindamellett a kirobbant korrupciós ügyekben sem kellene védeni a saját kutyák kölykét. A két évtizede mesterségesen szított háborúszerű szembenállás is rendkívül kedvez a korrupciónak, hiszen a saját brancsot mindenáron meg kell védeni.

nol.hu/lap/hetvege/20101204-orban_esete_az_aranyhallal

Ez egy elég jó cikk Galló Bélától a magyar baloldal ellentmondásos helyzetéről, természetesen a kötelező Orbánozással leöntve. De a szósz alatt lássuk meg a húst, ami nincs is nagyon elrejtve.

A baloldal téves harmadik útja nem a szocializmus és a kapitalizmus közötti harmadik út, hanem a szociáldemokrácia harmadik történelmi útja. Az első a forradalmi volt, a véres proletárdiktatúra, a második a bolsevik-mensevik szakadás utáni, a kapitalizmust elfogadó - harcolni kell ellene, de megdönteni nem szabad -, amit a német SPD Bad Godesbergi-i programja fogalmazott meg legtisztábban, a harmadik pedig a kapitalizmus mindenhatóságát hirdető, Tony Blair-i program, ami mindenhol megbukott.

A kapitalizmus mindenhatóságát ez a piac mindenhatóságaként próbálja meg eladni ott is, ahol nincs piac. Tessék megnézni, a piacnak hányféle formája van:

hu.wikipedia.org/wiki/Piac

Ezek közül csak a tökéletes verseny a valódi szabad piac, a monopóliumok nem, ezeket csak az állam tudja rendszabályozni. Ki más is tudna egy olyan monopóliummal szembeszállni, amelynek mérlegfőösszege sokszor nagyobb, mint egy államé. Ilyenkor még egy állam sem mindig, csak egy unió, mint a USA vagy az EU. Nem is lehetséges a monopóliumokat mind felszámolni, vannak ugyanis "természetes monopóliumok":

hu.wikipedia.org/wiki/Term%C3%A9szetes_monop%C3%B3lium

Ezek fennmaradnak, ezért az államnak is muszáj még gazdasági okokból is. Néhány évszázadig még biztosan. Nem tudom, mi lesz a helyzet a Csillagok háborúja korában, de ezzel most ne foglalkozzunk.

Tévesek tehát a kommunizmus és a libertarianizmus államot eltüntető nézetei, ma mindenképpen. De nem véletlen, hogy a volt kommunisták válnak a legélenjáróbb libertariánusokká, hiszen az államot akarják eltüntetni (a zsebükben), csak látszatra másként.

Az imént volt Kálmán Olga vendége az ATV Egyenes beszéd című műsorában egy ifjú szocialista azon MSZP-felhívás kapcsán, miszerint az emberek ne lépjenek vissza a magánrendszerből az államiba, mert majd az MSZP, ha hatalomra kerül, akkor kárpótolja őket. Eddig még nem hangzott el semmi értelmetlen, sőt Kálmán Olga jegyezte meg egyszer értelmesen, hogy nyilván visszaadják az elvett éveket, de, ... és akkor jött a kétoldali sületlenség.

Kálmán Olga kérdezi, hogyan tudja az elvett pénzt visszaadni már bárki is. Az ifjúszoci válasz, hogy akkor már senki. Egyikük sem tudta, hogy pénzt nem vesznek el attól, aki marad a magánrendszerben, hiszen a 8%-a, ahogy eddig, megy a magánpénztárba - oda más eddig sem ment - a munkáltatói 24% pedig eddig is az állami rendszerbe ment azonnali újraelosztásra. Ott nem volt, nincs és nem lesz változás. Csak további szolgálati időt nem szerez 2011 végétől az állami rendszerben, aki a magánrendszerben marad. Az pedig nem pénz, bármikor visszaadható.

Nem baj, így sikerült nekik legalább elriasztani a magánrendszertől embereket. Eddig ilyen politikai vezetőink és sajtónk volt. Igazából ez az igazi probléma. Egyszer nem lehetne a dolgokat végiggondolni is, nemcsak mindig az ellenfelet ütni? Ez mindenkinek jót tenne egyébként. Ilyen szinten hogyan várja az ember, hogy az államháztartás egyensúlyi problémáit megértse legalább egy diplomás? Nagyon hiányoznak a közgazdasági ismeretek a magyar közoktatásból, a bölcsészekre meg amúgy is jellemző, hogy büszkék rá, ha nem tudnak számolni.

index.hu/tudomany/2010/12/07/elveszithetjuk_a_szegedi_szuperlezert/

Nincsenek már régóta illúzióim a magyar politikai életet illetően, a főszereplőkkel kapcsolatban sem. Az ember csak azt választhatja meg néha, hogy zsigerből melyik csinál kisebb kárt. A blog jó, az ember saját lelkiismeretét legalább megnyugtatja. Nagy nemzeti győzelem lesz, ha ezt kihagyjuk? Az a baj, hogy a politikusok nem látnak tovább a saját vályújuknál. Akárki akármit is mond, a sérelmek mindent felülírnak, még a nemzeti érdeket is. De csak kisszerű politikusok esetén.

www.vasarnapihirek.hu/files/public/cikkepek/9497/File/alkotmanykoncepcio.pdf

Nem kell megijedni a Szent Koronától, a rá való hivatkozás a tervezett alkotmány preambulumában jó helyen van. A múltkor mintegy intézményesíteni akarták főhatalomként, amiben az volt a kérdéses, valójában ki lesz a megfellebezhetetlen magyar hangja. Az sértette a demokrácia és a népfelség elvét.

Érdekes egyébként, hogy a Szent Korona egyidős a cluny-i és gregorián reformmal, ami az egyedülálló nyugati útválasztást jelentette az állam és egyház szétválasztásával minden más civilizációtól eltérően. A császár, király és világi állam deszakralizációja lehetővé tette a népfelség - ahol nép alatt kezdetben persze csak a nemességet értették - kimondását, amit 1085-ben Manegold lautenbachi szerzetes tett meg az invesztitúraharc idején a pápát támogatandó a császárral szemben. Később a skolasztika - Aquinói Szent Tamás - ezt bővebben kifejtette, és többek között elválasztotta a teológiát is a laikus tudománytól. A király már nem isten kegyelméből, hanem társadalmi szerződésből kifolyólag uralkodott. Az elmélet lassan tört utat, ezért hisszük, hogy mindezt a felvilágosodás találta ki.

Elég egyértelműek a Heti Válasz bizonyítékai, amellyel megállapítja, hogy Lendvai Pál "önként, dalolva" jelentett Bécsből a kádári magyar kormányzatnak:

hetivalasz.hu/itthon/dokumentumok-paul-lendvai-kettos-eleterol-33395/

Én megértem, ha ez dühöt vált ki a jobboldalon, és azt is megérteném, ha dühöt váltana ki Konrád Györgyből, akit többek között Lendvai beköpött. A Népszabadság szerint a Süddeutsche Zeitung Lendvai álláspontját "differenciált hazaszeretetnek" nevezi az őt bírálók "dühödt nacionalizmusával" szemben:

nol.hu/kulfold/_magyarorszag_megindult_az_egyparti_allam_fele_

Lendvai Pál nyilván a demokráciát védte meg Konrád Györgytől. Az ilyen dolgokat nem tudta sohasem kezelni a volt "demokratikus ellenzék". Nem csodálható, mi lett belőle.

A minap írtam egy fenntartható rendszerről, lám a csehek az én módszeremmel dolgoznak. A cikk pontatlan, amikor egyszerűen ellentétes folyamatról beszél. Ez nem egyszerűen ellentétes, hanem meggondoltan más:

index.hu/gazdasag/vilag/2010/12/01/a_csehek_epp_most_hoznak_letre_a_magannyugdijpenztarakat/

Ezt írja a pénztárszövetség (hvg.hu/gazdasag/20101201_stabilitas_szazadveg_manipulacio):

A pénztárak képviseleti szervezete szerint azt, hogy az államháztartás milyen viszonyban áll a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel, nem az állampapír-piaci hozamok és a nyugdíjpénztári hozamok összehasonlításával, hanem a felhalmozáskori államadósság finanszírozása, illetve a nyugdíjrendszer implicit adósságának kamatterhe különbözeteként lehet meghatározni. Erről semmiféle érdemi megállapítást nem tartalmaz a Századvég közleménye. Pusztán azt próbálja hibás adatokból kiszámolni, hogy az eddigi hozamokkal a pénztártagok mennyire jártak jól, és ebben kimutat több teljesen értelmetlen számot, ami leginkább azért az, mert a pénztárak nem zártak még le portfóliókat és el sem jutottak a szolgáltatási időszakig.

Azaz, ha jól értem, a nyugdíjas ne azzal törődjön, mennyi pénz van a számláján (ha hibás az adat, akkor azt vajon nem a pénztár szolgáltatta?), hanem hogy mennyi kamatot fizet a pénztár vagy az államháztartás. Azaz nem az az érdekes, hogy jár a nyugdíjas, hanem az, hogy jár a pénztár és az állam.

Én erre tudok egy még jobb megoldást. A tag ne kapjon nyugdíjat, azt mind tartsa meg a pénztár és az állam.

Bocs, de nekem igenis az számít, mennyire járok jól. Magamról akarok gondoskodni, nem az államról.

Végignéztem a kezdetektől a magánnyugdíjpénztári hozamaimat. Közalkalmazottként 1998-tól a Heller Farkas, majd átalakulások és egyesülések következtében az AXA és Egyesült, utána az UNIQA és Egyesült tagja voltam 2006 végéig. Ekkor, 9 év után untam meg a stabilan infáció alatti hozamokat és léptem át az OTP-be. És ugye 2007 közepén beütött a másodlagos hitelválság, ami a tőzsdéken és az államkötvények másodlagos piacán 2008-tól éreztette magát. 2008 a nagy zuhanás éve volt, amit 2009 és 2010 emelkedése korrigált vissza a befektetések 2007-es szintjére.

Amikor valaki a az idei és tavalyi "jó hozamokat" akarja a magánpénztárak mellett felhozni, akkor nem tudom, tudja-e mindezt, vagy ennek ellenére mondja, amit mond. Sajnos, nem hiszek a legjóindulatúbb esetben. Nekem mentőöv az állami rendszer 13 év veszteségei után, amit a nyugdíjig még hátralevő 16 év nem tud már pótolni, hiába választottam a növekedési portfolóliót.

Vallami nagyon bűzlik a közszolgálati pénztárak körül, ma már UNIQA sincs, az AEGON-ba olvadt be. Politikailag természetesen az a politikai balogtársaság a felelős, aki a rendszert létrehozta, majd a 2002-2007 közötti fellendülésből is kihagyatta a pénztárakat, mivel nem engedte nekik a részvények vásárlását. Érthető, velük is akarta finanszíroztatni az általa 2002 után elszabadított költségvetési hiányt. De az is hogy sikerült? Annyi hozama sem volt a pénztáraknak, a közszolgálatinak jóval kevesebb, mint amennyit egy egyszerű államkötvény hozott volna. A különbözet vajon kinek a zsebében kötött ki? Csoda, hogy oda a bizalom? Csoda, hogy a másik oldal nem veszít a népszerűségéből? Az ilyesmit nem lehet néhány hónap alatt elfelejteni, mert hatása a nyugdíjig, sőt annak végéig érezhető lesz.

Eddig bíráltam a kötelező magánpénztári rendszert, most összefoglalom röviden, nagy vonalakban, hogyan is lehetne egy fentartható öngondoskodó rendszert létrehozni.

Az eddigi rendszert ugye azzal az igaz érvvel hozták létre, hogy a tisztán állami rendszer nem lesz hosszú távon, azaz évtizedek múlva fenntartható. Viszont az a probléma, hogy ez a mostani rendszer 12 éve nem fenntartható és még további évtizedekig nem lesz fenntartható, hiszen nem a jövőben, hanem már most okoz államháztartási hiányt. A növekvő adósság pedig évitizedek múlva is nagy hiányt okozna az adósságszolgálat (kamatterhek) miatt, amikor azt már nem a nyugdíjrendszer okozná.

Olyan rendszer kell tehát, amelyik most sem okoz nagy hiányt. A megmaradó önkéntes pénztárakat nyilván fel lehet használni ilyen célra. Itt lehet kötelező elemeket, néhány évente 1%-os léptékkel növekedő mértékben bevezetni mindenki számára, és ezzel arányosan csökkenteni az állami nyugdíj arányát. Így párhuzamosan csökkenne az állami járulékbevétel és az állami nyugdíjteher, nem keletkezne hiány. Az áttérés évtizedekeig tartana, a gazdasági helyzettől függően lehetne a járulékléptetést szüneteltetni, vagy gyorsítani a jövőben, ahogy az az akkori kormányoknak tetszik.

Én is alapos érvnek tartom ugyanis azt, hogy kötelező elemek nélkül esetleg olyan sokan nem használják az öngondosokodási lehetőséget, hogy az állam a sok kisnyugdíjas vagy nyugdíj nélküli miatt kénytelen lenne mégis valamilyen plusz nyugdíjat biztosítani.

Oszkó Péter szerint (www.napi.hu/default.asp) 2013-tól 25%-kal több nyugdíjat kell kifizetni és erre nincs fedezet. Tipikusan félrevezető féligazság. Ő arra céloz, hogy 2013-tól kezdenek belépni a volt magánnyugdíjasok, akik a magánnyugdíjpénztárak fennmaradása esetén az állami nyugdíjuknak csak 75%-át kapnák, a többit, valamennyit, remélhetőleg legalább további 25%-nyit az illető magánnyugdíjpénztártól. Ha megszűnik a magánpénztár, akkor a 100%-ot adja az állam, de 25%-kal nagyobb járadékból. Ez utóbbit nem említi Oszkó Péter. Valójában a magánpénztári rendszer nem oldja meg a problémát. A magánnyugdíjpénztári hozamok mögött ugyanúgy az aktuális gazdasági teljesítmény áll, mint a nyugdíjjárulékok mögött. Ugyanaz és ugyanakkora a forrás. A hozam persze más kárára lehet nagyobb, de erre nem lehet biztosan építeni.

Tetszettek volna megmutatni a fenntarthatóságot és nem ekkora államháztartási hiányt csinálni az elmúlt nyolc évben. Az elszabadult hiány mutatja, hogy a mostani rendszer nem fenntartható. Hiszen nem tudták tartani az egyensúlyt. És évről évre egy teljes generációnyival csökken a teljes járulékot fizetők aránya, miközben a 2013-tól nyugdíjba menőknek csak nagyon kis része lenne magánnyugdíjas. A rendszer gyorsan borulna tovább.

Nem lehet egy maói nagy ugrással az öngondoskodásba ugrani, ahol az állam számára a kiadáscsökkenés csak a jövőben, apránként következik be, a bevételkiesés viszont azonnali és teljes. A tisztességes megoldás mondjuk az lenne, ha kimondanánk, hogy az állam minden évben a GDP mondjuk 15 %-át költi nyugdíjra, ami minden évben így egy járulékbevételi indexelést is jelentene minden már meglévő nyugdíj számára. Aki több nyugdíjat szeretne ennél, azok számára pedig propagálni kell az önkéntes pénztárakat és az egyéb megtakarítási formákat.

Megjelentek hát a magánnyugdíjpénztárak felszámolási feltételei. Vannak önmagában jogos bírálatok, amelyek a jogbiztonságot kérik számon, talán. De ilyet a jog minden megváltoztatásakor fel lehet vetni, a jog mégis állandóan változik.

Egyoldalúan gondolkodnak, akik csak most tartják méltánytalannak, hogy az "ő pénzüket" elveszi az állam. Ez valójában sosem volt az ő pénzük, ugyanazt rakhatták a saját számlájukra, amit másoknak az állami rendszerbe kellett tenniük. És ezen utóbbi másoknak kellett eltartaniuk a jelen nyugdíjasait, miközben az előbbiek ez alól mentesültek. Ez talán nem méltánytalan? Az LMP részéről Schiffer András is éppen elismerte az imént Kálmán Olga műsorában, hogy ez a második pillér így egy rossz konstrukció és elvileg egyetértenek a leépítésével.

Ami valóban lenyúlás lett volna, hogy ha a kötelező mértéken felüli befizetéseket is megtartotta volna az állam, de ezeket készpénzben fel lehet venni, vagy az önkéntes pénztárba lehet irányítani. Békesi László és Kálmán Olga az imént beszélgetett, és hát efelett bizony elsiklottak, nem említették, nyilván nem illett a koncepciójukba. Kálmán Olga végül azt kényszeredetten beolvasta, hogy a befizetések infláció feletti hozamát is fel lehet venni. Békesi erre mismásoló kacarászásba kezdett, hogy ugyan már, ehhez számolni kellene, és ezt hogyan képzeli. Hát, kérem, ha az ilyesmit nem lehet kiszámolni egy pénztár nyilvántartásából, akkor böszme jó helyen volt eddig a pénzünk. Meg különben is rosszak voltak a hozamok Békesi szerint, ezek is jó érvek voltak tőle a pénztárak mellett. Egyébként én is ezen a ponton izgultam, hogy az ilyen többletekkel, hozamokkal mit tesz a kormány, de megnyugtat, hogy hozzájuthatok. Ha nem így lenne, az én véleményem is más lenne a történtekről.

A neoliberális közgazdászok most mintegy szerzett jogként próbálják beállítani a magánnyugdíjpénztári rendszert. Amikor viszont ezt a rendszert bevezették, akkor nem törődtek azzal, milyen szerzett jogokat veszélyeztetnek ezzel. Akkor azt mondták, hogy nincsenek szerzett jogok. Konrétan annak idején ilyeneket Bauer Tamás is mondott, kíváncsi vagyok - költői kíváncsiság -, hogy most mit mond majd.

A valódi öngondoskodásra ott vannak az önkéntes pénztárak. Ez a valódi öngondoskodás, hiszen oda az ember a saját pénzét rakja, nem az eltérített állami járulékot. Nem is értem azokat a felvetéseket, hogy vannak, akiknek a kafetériarendszerében benne voltak a magánnyugdíjpénztárak. Miért nem az önkéntes pénztárak voltak benne? Ide, csendben mondom, még adóvisszatérítést is ad az állam, nem is értem, ki az, aki erről lemondva inkább az ilyesmivel nem összekapcsolt magánpénztárba fizetget pluszokat. De itt is nyilván arról lehet szó, hogy az emberi hülyeségnek csak alsó határa van, de ezt is az államon kérjük számon.

Miért is kellett ennyi lábat növeszteni szegény nyögdíjnak? Mivel az állami felosztó-kirovó rendszer annál inkább megterheli az államháztartást, minél több a nyugdíjas eszkimó az aktív dolgozó fókához képest. De vajon a kötelező magánnyugdíjrendszer (valójában vegyes, háromnegyedállami-negyedmagán) megoldja-e a finanszírozási problémát. A helyzet az, hogy nem, hiszen ha a teljes járulék nem tudja finanszírozni a teljes állami nyugdíjat, akkor a háromnegyed járulék éppúgy nem tudja a háromnegyed államit. Az áttérés módja, amikor hosszú ideig kell egyszerre finanszírozni a régi rendszert - fizetni a már meglévő nyugdíjakat - és az újat - lemondva a járulékok negyedéről - éppen nem az egyensúly, hanem a hiány felé mozdítja el az államháztartást.

Miért nem lehet kimondani, hogy annyi állami nyugdíjat osztunk ki, amennyi járulékot beszedünk? Ez egy világos, érthető és finanszírozható rendszer lenne. Mellette kellene propagálni a mai harmadik és negyedik lábat, a valódi öngondoskodást jelentő önkéntes pénztárakat és nyugdíjszámlákat. Ezekbe az emberek valóban a saját pénzüket tehetik, és nem az átirányított állami járulékot. Ezek valóban plusz forrást visznek a nyugdíjrendszerbe és nem növelik az államháztartás hiányát.

Mi volt a cél a nyugdíjpénztárak számának ilyen többszörözésével. Ahogy ma a közélet kinéz, az ember nem tud másra gondolni, mint hogy a menedzsmentek többszörözése, még több haver állami segítséggel történő pelenkázása. További pénztár lehetne a magánkettő pénztár, ahová az állami járulék második negyedét utalnánk, hogy az államiban már csak a fele maradjon. Még egy menedzsment létrehozható lenne így az összes pénzügyi cégnél.

A kormány most megpróbálja visszaszerezni a magánpénztárakban levő pénzt, amiből jelentősen csökkenthetné az államadósságot, és így a kamatterhet. Emiatt a maradék adósságot is gyorsabban lehetne csökkenteni. Az állam kisebb hiteligénye miatt a hitelkamatok csökenhetnének, ami kedvezne a vállalkozásoknak, olcsóbban jutnának forrásokhoz. A nyugdíjrendszer harmadik és negyedik lábának erősítése hasonló hatással lenne a hitelpiacra. Ez gyorsabb növekedéshez vezethetne, ami az állami nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát is növelné.

Aki benne van a magánnyugdíjrendszerben, annak természetesen fájhat visszaadni az itt levő pénzét, megértem, ha nem adja. Itt is működik az a fajta gondolkodás, mint a közlekedési forgalomban. Aki beáll a dugóban a kereszteződésbe, hogy keresztben nem tudnak tőle elmenni, az lehet, hogy akkor éppen előbb jut valamivel a céljához, de mivel nem egyedül tesz így, minden kereszteződésben neki is keresztbe tesznek, összességében az egész rendszer lelassul. A város bedugul. A sok kis magánnyugdíjpénztári egyéni vagyon okozta államháztartási hiány összességében mindenkinek nagy kárt okoz.