Oszkó Péter szerint (www.napi.hu/default.asp) 2013-tól 25%-kal több nyugdíjat kell kifizetni és erre nincs fedezet. Tipikusan félrevezető féligazság. Ő arra céloz, hogy 2013-tól kezdenek belépni a volt magánnyugdíjasok, akik a magánnyugdíjpénztárak fennmaradása esetén az állami nyugdíjuknak csak 75%-át kapnák, a többit, valamennyit, remélhetőleg legalább további 25%-nyit az illető magánnyugdíjpénztártól. Ha megszűnik a magánpénztár, akkor a 100%-ot adja az állam, de 25%-kal nagyobb járadékból. Ez utóbbit nem említi Oszkó Péter. Valójában a magánpénztári rendszer nem oldja meg a problémát. A magánnyugdíjpénztári hozamok mögött ugyanúgy az aktuális gazdasági teljesítmény áll, mint a nyugdíjjárulékok mögött. Ugyanaz és ugyanakkora a forrás. A hozam persze más kárára lehet nagyobb, de erre nem lehet biztosan építeni.
Tetszettek volna megmutatni a fenntarthatóságot és nem ekkora államháztartási hiányt csinálni az elmúlt nyolc évben. Az elszabadult hiány mutatja, hogy a mostani rendszer nem fenntartható. Hiszen nem tudták tartani az egyensúlyt. És évről évre egy teljes generációnyival csökken a teljes járulékot fizetők aránya, miközben a 2013-tól nyugdíjba menőknek csak nagyon kis része lenne magánnyugdíjas. A rendszer gyorsan borulna tovább.
Nem lehet egy maói nagy ugrással az öngondoskodásba ugrani, ahol az állam számára a kiadáscsökkenés csak a jövőben, apránként következik be, a bevételkiesés viszont azonnali és teljes. A tisztességes megoldás mondjuk az lenne, ha kimondanánk, hogy az állam minden évben a GDP mondjuk 15 %-át költi nyugdíjra, ami minden évben így egy járulékbevételi indexelést is jelentene minden már meglévő nyugdíj számára. Aki több nyugdíjat szeretne ennél, azok számára pedig propagálni kell az önkéntes pénztárakat és az egyéb megtakarítási formákat.
