Eddig bíráltam a kötelező magánpénztári rendszert, most összefoglalom röviden, nagy vonalakban, hogyan is lehetne egy fentartható öngondoskodó rendszert létrehozni.
Az eddigi rendszert ugye azzal az igaz érvvel hozták létre, hogy a tisztán állami rendszer nem lesz hosszú távon, azaz évtizedek múlva fenntartható. Viszont az a probléma, hogy ez a mostani rendszer 12 éve nem fenntartható és még további évtizedekig nem lesz fenntartható, hiszen nem a jövőben, hanem már most okoz államháztartási hiányt. A növekvő adósság pedig évitizedek múlva is nagy hiányt okozna az adósságszolgálat (kamatterhek) miatt, amikor azt már nem a nyugdíjrendszer okozná.
Olyan rendszer kell tehát, amelyik most sem okoz nagy hiányt. A megmaradó önkéntes pénztárakat nyilván fel lehet használni ilyen célra. Itt lehet kötelező elemeket, néhány évente 1%-os léptékkel növekedő mértékben bevezetni mindenki számára, és ezzel arányosan csökkenteni az állami nyugdíj arányát. Így párhuzamosan csökkenne az állami járulékbevétel és az állami nyugdíjteher, nem keletkezne hiány. Az áttérés évtizedekeig tartana, a gazdasági helyzettől függően lehetne a járulékléptetést szüneteltetni, vagy gyorsítani a jövőben, ahogy az az akkori kormányoknak tetszik.
Én is alapos érvnek tartom ugyanis azt, hogy kötelező elemek nélkül esetleg olyan sokan nem használják az öngondosokodási lehetőséget, hogy az állam a sok kisnyugdíjas vagy nyugdíj nélküli miatt kénytelen lenne mégis valamilyen plusz nyugdíjat biztosítani.
