Megjelentek hát a magánnyugdíjpénztárak felszámolási feltételei. Vannak önmagában jogos bírálatok, amelyek a jogbiztonságot kérik számon, talán. De ilyet a jog minden megváltoztatásakor fel lehet vetni, a jog mégis állandóan változik.
Egyoldalúan gondolkodnak, akik csak most tartják méltánytalannak, hogy az "ő pénzüket" elveszi az állam. Ez valójában sosem volt az ő pénzük, ugyanazt rakhatták a saját számlájukra, amit másoknak az állami rendszerbe kellett tenniük. És ezen utóbbi másoknak kellett eltartaniuk a jelen nyugdíjasait, miközben az előbbiek ez alól mentesültek. Ez talán nem méltánytalan? Az LMP részéről Schiffer András is éppen elismerte az imént Kálmán Olga műsorában, hogy ez a második pillér így egy rossz konstrukció és elvileg egyetértenek a leépítésével.
Ami valóban lenyúlás lett volna, hogy ha a kötelező mértéken felüli befizetéseket is megtartotta volna az állam, de ezeket készpénzben fel lehet venni, vagy az önkéntes pénztárba lehet irányítani. Békesi László és Kálmán Olga az imént beszélgetett, és hát efelett bizony elsiklottak, nem említették, nyilván nem illett a koncepciójukba. Kálmán Olga végül azt kényszeredetten beolvasta, hogy a befizetések infláció feletti hozamát is fel lehet venni. Békesi erre mismásoló kacarászásba kezdett, hogy ugyan már, ehhez számolni kellene, és ezt hogyan képzeli. Hát, kérem, ha az ilyesmit nem lehet kiszámolni egy pénztár nyilvántartásából, akkor böszme jó helyen volt eddig a pénzünk. Meg különben is rosszak voltak a hozamok Békesi szerint, ezek is jó érvek voltak tőle a pénztárak mellett. Egyébként én is ezen a ponton izgultam, hogy az ilyen többletekkel, hozamokkal mit tesz a kormány, de megnyugtat, hogy hozzájuthatok. Ha nem így lenne, az én véleményem is más lenne a történtekről.
A neoliberális közgazdászok most mintegy szerzett jogként próbálják beállítani a magánnyugdíjpénztári rendszert. Amikor viszont ezt a rendszert bevezették, akkor nem törődtek azzal, milyen szerzett jogokat veszélyeztetnek ezzel. Akkor azt mondták, hogy nincsenek szerzett jogok. Konrétan annak idején ilyeneket Bauer Tamás is mondott, kíváncsi vagyok - költői kíváncsiság -, hogy most mit mond majd.
A valódi öngondoskodásra ott vannak az önkéntes pénztárak. Ez a valódi öngondoskodás, hiszen oda az ember a saját pénzét rakja, nem az eltérített állami járulékot. Nem is értem azokat a felvetéseket, hogy vannak, akiknek a kafetériarendszerében benne voltak a magánnyugdíjpénztárak. Miért nem az önkéntes pénztárak voltak benne? Ide, csendben mondom, még adóvisszatérítést is ad az állam, nem is értem, ki az, aki erről lemondva inkább az ilyesmivel nem összekapcsolt magánpénztárba fizetget pluszokat. De itt is nyilván arról lehet szó, hogy az emberi hülyeségnek csak alsó határa van, de ezt is az államon kérjük számon.
