Végignéztem a kezdetektől a magánnyugdíjpénztári hozamaimat. Közalkalmazottként 1998-tól a Heller Farkas, majd átalakulások és egyesülések következtében az AXA és Egyesült, utána az UNIQA és Egyesült tagja voltam 2006 végéig. Ekkor, 9 év után untam meg a stabilan infáció alatti hozamokat és léptem át az OTP-be. És ugye 2007 közepén beütött a másodlagos hitelválság, ami a tőzsdéken és az államkötvények másodlagos piacán 2008-tól éreztette magát. 2008 a nagy zuhanás éve volt, amit 2009 és 2010 emelkedése korrigált vissza a befektetések 2007-es szintjére.
Amikor valaki a az idei és tavalyi "jó hozamokat" akarja a magánpénztárak mellett felhozni, akkor nem tudom, tudja-e mindezt, vagy ennek ellenére mondja, amit mond. Sajnos, nem hiszek a legjóindulatúbb esetben. Nekem mentőöv az állami rendszer 13 év veszteségei után, amit a nyugdíjig még hátralevő 16 év nem tud már pótolni, hiába választottam a növekedési portfolóliót.
Vallami nagyon bűzlik a közszolgálati pénztárak körül, ma már UNIQA sincs, az AEGON-ba olvadt be. Politikailag természetesen az a politikai balogtársaság a felelős, aki a rendszert létrehozta, majd a 2002-2007 közötti fellendülésből is kihagyatta a pénztárakat, mivel nem engedte nekik a részvények vásárlását. Érthető, velük is akarta finanszíroztatni az általa 2002 után elszabadított költségvetési hiányt. De az is hogy sikerült? Annyi hozama sem volt a pénztáraknak, a közszolgálatinak jóval kevesebb, mint amennyit egy egyszerű államkötvény hozott volna. A különbözet vajon kinek a zsebében kötött ki? Csoda, hogy oda a bizalom? Csoda, hogy a másik oldal nem veszít a népszerűségéből? Az ilyesmit nem lehet néhány hónap alatt elfelejteni, mert hatása a nyugdíjig, sőt annak végéig érezhető lesz.
